1. Alapos okok, amiért kitagadtuk a megrendülés fogalmát korunk szótárából. Nem szeretünk megrendülni manapság. Az értelmező szótár szerint a megrendülés „lesújtó körülmény, csapás okozta lelki megrázkódtatás”. A megrendülés szó szinonimái a megdöbbenés, a megrázkódtatás, a gyász, a megrökönyödés, a megbotránkozás, az elképedés. Hát… Nem egy vigasztaló lista… Ha nem akarunk megrendülni, ez azt jelentené, hogy rendíthetetlenek szeretnénk lenni? A középkor harcosai, az eposzi hősök, azok legyenek a rendíthetetlenek. Nem akarunk mi foglalkozni ezzel a megrendülés dologgal. Jókat szeretnénk újra örülni együtt. Nélkülöztünk mi most már eleget – évekre előre. Legyen már ebből nekünk elég… (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
2. A megrendültség hasznáról. „Megdöbbenés, megrázkódtatás, gyász, megrökönyödés, megbotránkozás, elképedés” – mi ebben a közös? A megrendültség kiváló oka a gyökeresen új helyzet. Valami, amire nem lehet úgy reagálni, ahogyan szoktunk. Valami, amit nem lehet kikerülni, amire nem lehet legyinteni, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni. A megrendülés akkor következik be, amikor valami alaposan kirepít minket a komfortzónánkból. Mi történik velünk akkor, amikor megrendülünk? Esélyt kaptunk éppen arra, hogy valami nagyon újat megtanuljunk. Esélyt kaptunk arra, hogy a túlélőképességünket fejlesszük. Esélyt kaptunk az igazi kreativitásra. Esélyt kaptunk egy új életre… Akkora baj lenne ez? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
3. A megrendültség igazi értelméről és jelentéséről. Van a megrendültségnek egy olyan értelmezése, amelyet nem szoktunk mostanában tudomásul venni. Manapság nem beszédtéma a lélek megrendülése. Mikor rendül meg a lelkünk? A lélek megrendültségét az élet legnagyobb kérdéseivel való találkozások váltják ki. Élet, halál, szerelem: elköteleződés valaki mellett örökre. Mi történik olyankor a lelkünkkel, amikor az élet legnagyobb kérdéseivel találkozik? A megrendült lélek legfontosabb tapasztalása az, hogy nincsen egyedül. Hogy van Valami, ami a lelkünkkel kapcsolatot keres. A megrendült lélek a szeretettel találkozik. Azzal a szeretettel, ami adni akar neki valami fontosat. Azzal a szeretettel, ami növelni és fejleszteni akarja. A megrendült lélek Jézus és az Atya kifogyhatatlan szeretetével találkozik. Akkor is, amikor – kellő tapasztalás híján – úgy érzi, hogy most valami olyan szörnyű dolog történt vele, amelyet nem bír el. Így, húsvét és pünkösd között, gondolkodjunk mindezen el – és várjuk, kérjük a megrendültség lehetőségét – mert korábban el nem képzelhető módon gazdagodunk általa. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
1. Alapos okok, amiért kitagadtuk a megrendülés fogalmát korunk szótárából
Hadd kezdjem az írásomat egy kérdéssel. Mikor érezte magát a kedves Olvasó a legutoljára megrendülve? A valószínű válasz vagy halállal/temetéssel kapcsolatos („mély megrendüléssel tudatjuk, hogy…”), vagy a járványnak valamilyen következménye volt. Nem szeretünk megrendülni manapság. Az értelmező szótár szerint a megrendülés „lesújtó körülmény, csapás okozta lelki megrázkódtatás”. A házunk földrengéskor rendül meg. Emlékezzünk vissza a nemrég történt zágrábi katasztrófára, amikor a járvány miatt a lakásukba kényszerített emberek a földrengés miatt az utcára kellett, hogy rohanjanak. Sehol nem maradt a számukra már békesség. Köszönjük szépen, a megrendülésből mostanában eléggé kijutott… A megrendülés szó szinonimái a megdöbbenés, a megrázkódtatás, a gyász, a megrökönyödés, a megbotránkozás, az elképedés. Hát… Nem egy vigasztaló lista… Ha nem akarunk megrendülni, ez azt jelentené, hogy rendíthetetlenek szeretnénk lenni? Nem hinném azt, hogy ez lenne a közhangulat. A középkor harcosai, az eposzi hősök, azok legyenek a rendíthetetlenek. Nem akarunk mi foglalkozni ezzel a megrendülés dologgal. Jókat szeretnénk újra örülni együtt. Nélkülöztünk mi most már eleget – évekre előre. Legyen már ebből nekünk elég…
2. A megrendültség hasznáról
Higgadjunk le, próbáljunk meg távolságot keresni a mindennapi bajainktól (auto-social distancing...), és gondoljuk át újra, hogy mit is jelent az a fogalom, hogy „megrendülés”. „Megdöbbenés, megrázkódtatás, gyász, megrökönyödés, megbotránkozás, elképedés” – mi ebben a közös? A megrendültség kiváló oka a gyökeresen új helyzet. Valami, amire nem lehet úgy reagálni, ahogyan szoktunk. Valami, amit nem lehet kikerülni, amire nem lehet legyinteni, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Gondolkodjunk el ezen. Vegyük észre azt, hogy azok a helyzetek, amelyek megrendültséget okoznak, pontosan azok a helyzetek, amelyek valami nagyon új dologgal szembesítenek minket a saját életünkben. A megrendülés akkor következik be, amikor valami alaposan kirepít minket a komfortzónánkból. Nem úgy történtek a dolog, ahogy azt elvártuk (így kerül bele a szinonimákba a megbotránkozás). Nagyon nem az következett be, amire számítottunk (ekkor jön a megrökönyödés és az elképedés). Mi történik velünk akkor, amikor megrendülünk? Esélyt kaptunk éppen arra, hogy valami nagyon újat megtanuljunk. Esélyt kaptunk arra, hogy a túlélőképességünket fejlesszük. Esélyt kaptunk az igazi kreativitásra. Esélyt kaptunk egy új életre… Akkora baj lenne ez?
3. A megrendültség igazi értelméről és jelentéséről
Van a megrendültségnek egy olyan értelmezése, amelyet nem szoktunk mostanában tudomásul venni. Manapság nem beszédtéma a lélek megrendülése. Mikor rendül meg a lelkünk? A kiváltó ok itt is egy gyökeresen új helyzet. Mi lehet a gyökeresen új helyzet a lelkünk számára? A lélek megrendültségét az élet legnagyobb kérdéseivel való találkozások váltják ki. Élet, halál, szerelem: elköteleződés valaki mellett örökre. Mi történik olyankor a lelkünkkel, amikor az élet legnagyobb kérdéseivel találkozik? Robbanásszerűen kiterjed. Új dimenziókat fedez fel. Megeshetik az is, hogy ezek az új dimenziók fájdalmasak. Előfordul az is, hogy a megrendült lélek visszahúzódik, sőt: az is, hogy összeroppan. De a túlélés tapasztalata ilyenkor is megmarad. A megrendült lélek legfontosabb tapasztalása az, hogy nincsen egyedül. Hogy van Valami, ami a lelkünkkel kapcsolatot keres. A megrendültségnek ne azokra a pillanataira gondoljunk most, amikor egy szerettünk eltávozott. Elsőként azokra a megrendült pillanatainkra gondoljunk, amikor a most született gyermekünket először kézbe fogtuk, amikor összeházasodtunk életünk párjával, amikor először megcsókoltuk azt, akit szeretünk, amikor valami alapvető felismerést tettünk az élet lényegéről. Ugye megéreztük azt, hogy a megrendült lélek a szeretettel találkozik? Azzal a szeretettel, ami adni akar neki valami fontosat. Azzal a szeretettel, ami növelni és fejleszteni akarja. A megrendült lélek Jézus és az Atya kifogyhatatlan szeretetével találkozik. Akkor is, amikor – kellő tapasztalás híján – úgy érzi, hogy most valami olyan szörnyű dolog történt vele, amelyet nem bír el. Így, húsvét és pünkösd között, gondolkodjunk mindezen el – és várjuk, kérjük a megrendültség lehetőségét – mert korábban el nem képzelhető módon gazdagodunk általa. Ez Jézus igazi botránya, amellyel megérint minket, és amellyel megajándékozta az életünket – örökre. Ámen.