Joan Freeman (1935-2023) az egyik legjobb barátom volt. Békében, a családja körében távozott közülünk. Joan volt az Európai Tehetségtanács (ECHA) alapító elnöke, ahol abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy 2012 és 2020 között a hatodik utódjaként szolgálhattam. Joan harcos volt. Fiatalkorában egy "bandát" alapított. 1987-ben egy hasonlóan összetartó európai csoportot szervezett a tehetségek támogatására. Nem sokkal később azonban az ECHA egy világméretű szervezetté vált. Joan élő legenda volt, aki generációról nemzedékre tanította, hogyan kell felismerni, ápolni és... SZERETNI a tehetségeket. Londoni otthona évtizedeken át a "mennyország ajtaja" volt több ezer meg nem értett, "nehéz gyermekkorú", igazi tehetség számára. Joan gyengéd szeretettel övezett sokakat szerte a világon – akiknek most ő nagyon hiányzik. Azonban még néhány olyan esetben is harcos maradt, amikor a béke hasznosabb lett volna. ECHA-elnökségem legszebb pillanatának tartom, amikor (hosszú előkészítés után) elértem a békességet Joan és utódja, Franz Mönks között – több évtizedes elidegenedés után. És a 2018-as ECHA konferencia bankettjén Franz táncra kérte Joant. Joan pedig táncolt vele. Ez az elbűvölő, békés tánc volt a legszebb látvány, amelyet valaha láttam. Nem sokkal ezután Franz békében elhunyt. Most – a betegséggel való hosszú küzdelem után – Joan követte. Pihenjen békességben. Mindannyian találkozunk Jeruzsálemben – a mennyből alászállva, ahol "halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21,4). Ámen.

Kornai János (1928-2021) a(z egyik) leghíresebb magyar közgazdász volt. Ő alkotta meg a hiánygazdaság és a többletgazdaság fogalmait a szocialista és a kapitalista gazdasági rendszerekre. A tudományban ő alapozta meg rendszerváltások gazdaságtanát is. Barátjaként is nagyon sokat tanultam tőle a gondolkodás tisztaságában és a kérlelhetetlen őszinteségben – saját magunkkal szemben is. Felejthetetlen volt, amikor a 85. születésnapján az akadémián egy teljes napnyi dicsérete után szót kért. Csendesen ezt mondta: "Ez a nap arról szól, hogy mindenki engem dicsér. Hadd foglaljam össze tehát én magam a tévedéseimet." És ezek után tartott egy csaknem fél órás előadást, amelyben precízen felsorolta, hogy miben, hol, mikor és miért tévedett, és a saját akkori álláspontja helyett mi a jelenleg általa is helyesnek gondolt álláspont. Ilyen életet kívánok valamennyiünknek, amelyben kérlelhetetlen őszinteséggel tudunk szembenézni az élet során elkövetett hibáinkkal. DE: mindezt csendben, békében és derűs mosollyal tesszük. Isten és Jézus pontosan ezzel a derűs mosollyal fog minket fogadni majd odaát, és szeretettel átölel.

„a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe árad az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,3-5)

Az életének 87. évében eltávozott Zia néni temetésére egyik jó barátom, Zia néni lánya kért meg. A temetést -- ahol Róm 5,3-5 alapján hirdettem Isten igéjét -- Grendorf Péter angyalföldi lelkésszel együtt végeztük. Két idézet: "Nehezek voltak az utolsó idők. Arra a kérdésre, hogy „Vajas kenyeret kérsz-e inkább, avagy zsírosat?” Az a gyermekien őszinte kérdés volt a válasz, hogy: „Prücsikém! Szeretem én a vajat?” Megoldhatatlan kérdéssé vált a kávéfőző bekapcsolása, avagy a TV kikapcsolása is. Ugyanakkor egy ruha (avagy egy cipő) esztétikumáról hosszú, gyönyörű és igaz mondatokat lehetett hallani Tőle még az utolsó időkben is. Érdekes és csodálatos az idősödő emberi agy. Mi az, ami igazán megőrzendő és fontos? A vajaskenyér? A kapcsológombok? Avagy inkább az élet szépségének a lényege?" --- "Zia néni maga mondta az utolsó hetekben, hogy már megvan a számára a repülőjegy, mert Haza kell, hogy menjen. Vegyük át Zia-néni örökségét abban is, hogy ő Haza készült. Mert nincsen itt maradandó városunk, de VAN hova Haza mennünk." Ámen.

A temetés után odajött hozzám az elhunyt menye. Az igehirdetés alatt megmozdult valami benne: meg szeretné kereszteltetni a két lányát. De tulajdonképpen ő sincs még megkeresztelve, magát is meg szeretné kereszteltetni, ha lehet. Néhány nap múlva jön egy email. A húga sincs még megkeresztelve, ha őt is meg lehetne, nagyszerű lenne...  Így aztán négyes keresztelő lett nem sokkal később. Nincsen szebb dolog annál, semmint egy temetésen meghirdetni a feltámadás örömüzenetét.

Franz Mönks (1932-2020) az Európai Tehetségtanács tiszteletbeli elnöke volt. Ő kért fel engem arra, hogy legyek az egyik utódja ezen poszton. Franz elképesztő energiával bővítette ki, és szervezte meg az európai tehetséggondozást. Magyarországról is rengetegen hálásak neki, amiért ösztöndíjakat, utazási, tanulmányi és kutatási lehetőségeket biztosított nekik. Rendkívül kedves, de ugyanakkor furi módon érdes ember volt. Amikor kibékítettem Joan Freeman-nel, aki az elődje volt a Tehetségtanács elnöki tisztjén (és akivel évtizedes háborút vívtak egymással) így adta át Joan londoni lakása előtt a csokrot neki: "Ezt Péter vette neked". Bennem összeszorult a levegő, hogy Joan most szépen becsukja előttünk az ajtót. Nem tette. Kibékültek. Franz felkérte Joant táncolni a következő konferencia bankettjén. Joan táncolt vele. És utána Joan megszavazta, hogy Franz tiszteletbeli elnök legyen, amire Franz 20 éve vágyott. Franz a halála előtt öt hónappal tolószékben is elment Dubrovnikba, hogy átvegye a címét. Megbékélve ment el Urukhoz. Köszönjük Franz, a sok-sok energiát, amelyet a tehetségek segítésére fordítottál!